FRIDAY

‎"Nevetnek rajtam, mert más vagyok, mint ők... De én is nevetek rajtuk, mert Ők mind egyformák."

A mai nap egész klassz volt, bár történtek negatív események, de ezeken túl kell lépni. Ismét rájöttem, hogy a férfiak milyen gonoszak és érzéketlenek.. sőt nagyon szívtelenek tudnak lenni, szóval örülök, hogy jelenleg nem kell foglalkoznom velük, más dolgok érdekelnek. A céljaim elérése, utána ráérek vesztegetni rájuk az időt :) Igazából elgondolkodtam ma, hogy miért hagyom, hogy bántsanak mások, csak mert épp más vagyok, mint ők. Annyira nem vagyok más, nem is érzem magam annak, de lássuk be ők nem így gondolják. Sokáig nem érdekeltek mások, de ez az utóbbi időben megváltozott, amikor tömegesen értek a bántások, mondhatni napi szinten, aztán elgyengültem. Vissza kell építenem azt, aki voltam. Újra magabiztos, pozitív, erős ember leszek, akit nem érdekel más szánalmas emberek véleménye. 

Ma sütöttem anyának pizzát, hát nem lett valami szép, de állítólag finom volt :)

Holnap elvileg megyünk vásárolni, jó lesz :]

OPEN YOUR EYES

" A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti az ember keblét és ugyanolyan gyorsan elmúlik mint ahogyan jött. Aztán ismét itt terem és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog. "

Muszáj leírnom a gondolataimat ismét... ma néztem egy filmet és elég nagy hatással volt rám. Lényegében rá kellett ébrednem, hogy mennyire vesztegetem az időt.. közhelyes,de sosem tudhatjuk mikor halunk meg, mennyi időnk van még élni. Az emberek akkor döbbennek rá, amikor már késő. Miért kell ahhoz egy szörnyű, nagy dolognak történnie, hogy kinyíljon a szemünk és észre vegyük, hogy mennyire bután élünk?! Nem mutatjuk ki az érzelmeinket, legalábbis nem elégszer. Gyávák vagyunk, nem merünk megtenni dolgokat, majd bánjuk, ha már nincs rá lehetőség. Harag,düh, sértődés...ezek helyett vidámság kéne, boldogság és csupa klassz dolgot kéne tennünk. Nem értek egyet az "élj a mának" elvvel, mert úgy gondolom, amíg nem tudod, hogy már nincs holnap, addig nem tehetsz olyan dolgokat, amiknek akár súlyos következménye is lehet. Inkább azt mondom, hogy mindennap tegyük meg azt, amihez épp kedvünk van, éljünk a lehetőségekkel és próbáljunk mindig vidámak, pozitívak lenni... nem vesztegetni az időt negatív dolgokra. Sok film volt már rám nagy hatással, de ez még talán azoknál is jobban, holnaptól megpróbálok változtatni az életstílusomon. 

Egyébként szégyenlem is magam, mert én egy olyan személy vagyok, aki éjjel nappal a négy fal között van, sajnálom magam, és gyenge vagyok, mert nem vagyok képes elérni a céljaimat, talán nem is küzdöttem értük eleget, folyton lehangolt vagyok és szomorú, sokszor gondoltam már arra, hogy sok időt vesztegetek el, de eddig nem gondoltam bele komolyan, hogy ez mekkora probléma valójában. 

Egyébként a film címe: LAST HOLIDAY

GYERMEK LÉLEK

Mindig azt mondják, hogy gyerekes vagyok, nem tudok semmit sem egyedül megoldani. Nem tudok önálló lenni...nos, talán igazuk van..sok dolog történt, ami miatt ez így van. Nem arról van szó, hogy mástól várom, hogy megoldják a problémáim, hanem miért tegyem egyedül, ha mással is lehet?! Miért menjek egyedül mondjuk egy hivatalba, ha akár valaki velem jöhet. Az ilyen hivatalos helyeken bizonytalan vagyok az ügyintézésben, főleg, ha nem is vagyok 100%ig tisztában mindennel, így nekem megnyugtató érzés, ha velem van valaki. 

A másik meg az, hogy szerintem én is egyike vagyok azon embereknek, akik lélekben sosem nőnek fel, jó lenne mindig gyereknek lenni, nem lennének problémák, csak vidámság és önzetlen szeretet. Nem is sejtik a gyerekek, milyen jó dolguk van (már a többségnek, akinek megadatik a normális gyerekkor). Én azonban úgy gondolom ettől még idővel igen is egy felelősségteljes, önálló ember leszek, de ahhoz első lépés a családtól való elköltözés. 

   " Ne feledd: nem kell gondok nélküli világra vágynod, hiszen a gondok azért vannak, hogy megerősítsenek Téged! "   

FURCSA NAP

Nos, a mai egy szokásos nap, vagy mégsem? Felkeltem energiával tele, de valahogy a saját gondolataim húznak le a mélybe.. elég buta vagyok, hogy másoknak tudok tanácsot adni, mit hogyan... de én magam már nem tudom tartani magam ezekhez a dolgokhoz. Gyenge vagyok, lelkileg gyenge ember lettem, mert nem volt ez mindig így. Igaz az emberek többsége szintén az, a dolog csak annyiban eltérő, hogy én nem olyan dolgokban vagyok gyenge, mint más átlag emberek..  én azokban vagyok erős. A gyengeségem abban rejlik, hogy beszorultam egy ördögi körbe, megtaláltam azt ami boldoggá tesz és ami egyben pusztít is.. ugye? nem egyszerű.. ha elég erős lennék akkor megállnék a STOP tábla előtt és igaz következne egy rövidebb nehéz korszak, de utána talán jöhetne a boldog lét, hiszen nem pusztítanám magam többé, amiből következik, hogy boldogabbá válnék. Minden nappal nehezebb ez, főleg, ha semmi segítséget nem kap az ember, de ha jobban meggondolom, ebből egyedül kell kimásznom, nem várhatom mástól a segítséget. Talán a holnapi nap lesz a sorsdöntő, vagy egy azutáni, de a mai semmiképp sem. Egy valamit azonban nem szabad elveszteni, a hitet magunkban, mert ha saját magunkban nem hiszünk, más pláne nem fog.

És, hogy valami pozitívat is írjak... azt hiszem megtaláltam álmaim gépét..

Samsung Nc10

VÉGRE pötyöghetek majd vele bárhol és bármikor :)

                   

ROHANÓ ÁRNYAK

Ma ismét rá kellett jönnöm, hogy túl nagyok az elvárásaim az emberek felé. Manapság már senki sem olyan, mint kellene lennie, bár ki vagyok én, hogy megmondjam, milyenek legyenek mások. Ám azt bátran kijelentem, hogy változásra lenne szükség, nem miattam, leginkább saját maguk miatt. Sokszor jó leülni és csak figyelni másokat, nézni a reakciókat különböző helyzetekben, arckifejezésüket, igen elgondolkodtatóak tudnak lenni. Naiv vagyok, mert hiszem azt, hogy ez a világ lehet jobb, hogy az emberek lehetnek jobbak, talán ez is az egyik kis kockája az álomképemnek. Az utcán nem a valódi önmagukat mutatják az emberek, sőt, sokszor nem is ismerjük a másikat igazán, akit a barátunknak hiszünk, szeretünk.. túlságosan nagy falat emelünk magunk köré és nem látszunk másnak, csak rohanó árnyaknak.

" Néha valaki nem azért emel falat maga köré, hogy távol tartsa a többieket, hanem azért, hogy megbizonyosodjon arról, ki az aki törődik vele annyira, hogy ezeket a falakat áttörje. "

De a remény hal meg utoljára, én hiszek még másokban :)