" A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti az ember keblét és ugyanolyan gyorsan elmúlik mint ahogyan jött. Aztán ismét itt terem és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog. "
Muszáj leírnom a gondolataimat ismét... ma néztem egy filmet és elég nagy hatással volt rám. Lényegében rá kellett ébrednem, hogy mennyire vesztegetem az időt.. közhelyes,de sosem tudhatjuk mikor halunk meg, mennyi időnk van még élni. Az emberek akkor döbbennek rá, amikor már késő. Miért kell ahhoz egy szörnyű, nagy dolognak történnie, hogy kinyíljon a szemünk és észre vegyük, hogy mennyire bután élünk?! Nem mutatjuk ki az érzelmeinket, legalábbis nem elégszer. Gyávák vagyunk, nem merünk megtenni dolgokat, majd bánjuk, ha már nincs rá lehetőség. Harag,düh, sértődés...ezek helyett vidámság kéne, boldogság és csupa klassz dolgot kéne tennünk. Nem értek egyet az "élj a mának" elvvel, mert úgy gondolom, amíg nem tudod, hogy már nincs holnap, addig nem tehetsz olyan dolgokat, amiknek akár súlyos következménye is lehet. Inkább azt mondom, hogy mindennap tegyük meg azt, amihez épp kedvünk van, éljünk a lehetőségekkel és próbáljunk mindig vidámak, pozitívak lenni... nem vesztegetni az időt negatív dolgokra. Sok film volt már rám nagy hatással, de ez még talán azoknál is jobban, holnaptól megpróbálok változtatni az életstílusomon.
Egyébként szégyenlem is magam, mert én egy olyan személy vagyok, aki éjjel nappal a négy fal között van, sajnálom magam, és gyenge vagyok, mert nem vagyok képes elérni a céljaimat, talán nem is küzdöttem értük eleget, folyton lehangolt vagyok és szomorú, sokszor gondoltam már arra, hogy sok időt vesztegetek el, de eddig nem gondoltam bele komolyan, hogy ez mekkora probléma valójában.
Egyébként a film címe: LAST HOLIDAY
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése