Ma ismét rá kellett jönnöm, hogy túl nagyok az elvárásaim az emberek felé. Manapság már senki sem olyan, mint kellene lennie, bár ki vagyok én, hogy megmondjam, milyenek legyenek mások. Ám azt bátran kijelentem, hogy változásra lenne szükség, nem miattam, leginkább saját maguk miatt. Sokszor jó leülni és csak figyelni másokat, nézni a reakciókat különböző helyzetekben, arckifejezésüket, igen elgondolkodtatóak tudnak lenni. Naiv vagyok, mert hiszem azt, hogy ez a világ lehet jobb, hogy az emberek lehetnek jobbak, talán ez is az egyik kis kockája az álomképemnek. Az utcán nem a valódi önmagukat mutatják az emberek, sőt, sokszor nem is ismerjük a másikat igazán, akit a barátunknak hiszünk, szeretünk.. túlságosan nagy falat emelünk magunk köré és nem látszunk másnak, csak rohanó árnyaknak.
" Néha valaki nem azért emel falat maga köré, hogy távol tartsa a többieket, hanem azért, hogy megbizonyosodjon arról, ki az aki törődik vele annyira, hogy ezeket a falakat áttörje. "
De a remény hal meg utoljára, én hiszek még másokban :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése