Mindig azt mondják, hogy gyerekes vagyok, nem tudok semmit sem egyedül megoldani. Nem tudok önálló lenni...nos, talán igazuk van..sok dolog történt, ami miatt ez így van. Nem arról van szó, hogy mástól várom, hogy megoldják a problémáim, hanem miért tegyem egyedül, ha mással is lehet?! Miért menjek egyedül mondjuk egy hivatalba, ha akár valaki velem jöhet. Az ilyen hivatalos helyeken bizonytalan vagyok az ügyintézésben, főleg, ha nem is vagyok 100%ig tisztában mindennel, így nekem megnyugtató érzés, ha velem van valaki.
A másik meg az, hogy szerintem én is egyike vagyok azon embereknek, akik lélekben sosem nőnek fel, jó lenne mindig gyereknek lenni, nem lennének problémák, csak vidámság és önzetlen szeretet. Nem is sejtik a gyerekek, milyen jó dolguk van (már a többségnek, akinek megadatik a normális gyerekkor). Én azonban úgy gondolom ettől még idővel igen is egy felelősségteljes, önálló ember leszek, de ahhoz első lépés a családtól való elköltözés.
" Ne feledd: nem kell gondok nélküli világra vágynod, hiszen a gondok azért vannak, hogy megerősítsenek Téged! "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése