Nos, a mai egy szokásos nap, vagy mégsem? Felkeltem energiával tele, de valahogy a saját gondolataim húznak le a mélybe.. elég buta vagyok, hogy másoknak tudok tanácsot adni, mit hogyan... de én magam már nem tudom tartani magam ezekhez a dolgokhoz. Gyenge vagyok, lelkileg gyenge ember lettem, mert nem volt ez mindig így. Igaz az emberek többsége szintén az, a dolog csak annyiban eltérő, hogy én nem olyan dolgokban vagyok gyenge, mint más átlag emberek.. én azokban vagyok erős. A gyengeségem abban rejlik, hogy beszorultam egy ördögi körbe, megtaláltam azt ami boldoggá tesz és ami egyben pusztít is.. ugye? nem egyszerű.. ha elég erős lennék akkor megállnék a STOP tábla előtt és igaz következne egy rövidebb nehéz korszak, de utána talán jöhetne a boldog lét, hiszen nem pusztítanám magam többé, amiből következik, hogy boldogabbá válnék. Minden nappal nehezebb ez, főleg, ha semmi segítséget nem kap az ember, de ha jobban meggondolom, ebből egyedül kell kimásznom, nem várhatom mástól a segítséget. Talán a holnapi nap lesz a sorsdöntő, vagy egy azutáni, de a mai semmiképp sem. Egy valamit azonban nem szabad elveszteni, a hitet magunkban, mert ha saját magunkban nem hiszünk, más pláne nem fog.
És, hogy valami pozitívat is írjak... azt hiszem megtaláltam álmaim gépét..
Samsung Nc10
VÉGRE pötyöghetek majd vele bárhol és bármikor :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése